Nem írják le például azt, hogy a tűzoltó, a mentő és a rendőrautó szirénázásának furcsa elegyére ébredtem.
Nem írják le az átható füstszagot, ami az egész házban terjengett.
Nem írják le azt se, hogy a nő alkoholista – vagy esetleg pálinka-illatú parfümöt használ, bár ennek kicsi az esélye.
Azt sem írják le, hogy a négy-öt éves gyerekek csillagszóróval játszottak. (Hogy vajon miért játszanak négy-öt éves gyerekek csillagszóróval, felügyelet nélkül, azt talán én sem kezdeném el leírni.)
Csak annyit írnak le, hogy „lakástűzhöz riasztották a tűzoltókat vasárnap délelőtt - értesült a HavariaPress. A tűz Budapesten a VII. kerületi Wesselényi utcában történt. Egy földszinti kétszobás lakás egyik szobájában a berendezési tárgyak égtek. A tüzet eleinte a szobában tartózkodó család próbálta oltani, de miután nem sikerült, átmenekültek a szomszéd lakásba. Mivel a két lakás egy közös folyosóról nyílik és a folyosó kapuja be volt zárva a kiérkező tűzoltóknak kellett az édesanyát és négy gyermekét kimenekíteniük a házból. A szomszédos lakásban találtak még további két személyt, akiket szintén átadtak a mentőknek. A tüzet rövid idő alatt sikerült eloltani, ám a szoba teljesen kiégett. Az anyát és gyermekeit, valamint a két szomszédot füstmérgezés gyanújával szállították kórházba. A tűz keletkezési okát és a kár mértékét még vizsgálják.”
Korrekt, tényszerű leírás ez, persze, nincs vele semmi gond.
Csak egy rövid hír, egy a több száz közül.
Csak egy félperces riport az esti híradóban.
Csak a bútorok elszenesedett maradványai az udvaron.
Csak egy nyugodt, csendes vasárnap délelőtt.
2003.01.12.