1978, amikor még fekete fehér voltam, és sokkal aranyosabb, mint most.
Az első öt képet Jung Zseni készítette, és sokáig a Mosolyalbum fényképészet kirakatában díszelegtek az Oktogonon.
Hiába, a modell karriert nem lehet túl korán kezdeni.
1979-81, amikor már tudtuk, hogy baj van, de még úgy nézett ki, meg fogok állni a saját lábamon.
Nem kell más, csak rengeteg, rengeteg torna. Mintha élsportolónak készülnék.
Vagy mégsem.
1991-92. Életem egyik legmeghatározóbb szakasza a németországi rehabilitációs kórházban töltött idő.
Azóta nem mondhatom, hogy minden voltam, csak akasztott ember nem - mert bizony az is voltam.
Az albumot hazautazásomkor kaptam, emlékül. Mintha enélkül elfelejteném, valaha is...