avagy a suszter cipője
Az úton veszély várható
Az úton veszély várható... Ezt mondogatta a waze a romániai út során rengeteget... Én meg többnyire arra gondoltam, hogy persze, hiszen jövünk... Ciki, nem ciki, közel 46 évesen most először jártam Romániában. Valahogy soha nem volt a terveim között, és most is konferenciára mentem. Vagyis nem láttam túl sokat, de arról legalább jó vegyes a kép. Nincs végig autópálya Bukarestig, ezt tudtam. Azt is mondták, hogy szerpentinek vannak és gyorsan mennek a helyiek. Na de hogy ennyire... Mentünk át kis hegyi falvakon, amik elhagyatottan tűntek, úgy 100 évvel ezelőtti időkből. És mentünk át kis városokon, amik bárhol Európában lehetnének, ugyanazok a boltok, ugyanazok az autók. És mindenhol, de tényleg mindenhol körforgalom, teljesen indokolatlan helyeken is. Bukarest olyan nagyváros szerű - nem meglepő, mivel nagyváros. Egy órára lógtunk ki a konferenciáról, másfél lett belőle. Rendezettek tűnt, hol jó, hol szar utakkal. Erős a francia hatás, amúgy mindenhol az országban. Van diadaliv, mint Párizsban...csak kicsit kisebb, kicsit kelet-európaibb... Konstanca volt a másik város, amit meglátogattunk. Itt nagyon bölcsen kértem segítséget az Accessible Romania nevű szervezettől. Ők foglaltak szállást, ami valóban kényelmes volt és azért megfizethető. (Continental forum.) Saját parkoló is volt, de azt azért írhatták volna, hogy a háztömb túloldalán, és a hátsó bejáraton át lehet bemenni. Ha előre tudjuk, nem körözünk fél órát egy felújítás alatt álló városban a délutáni csúcsforgalom idején... Egy kis idegenvezetést is kaptunk, ennek nagyon örülök, mert egyedül egy csomó épület mellett elmentünk volna, vagy el se mentünk volna odáig, mert a város azért.... Mondjuk úgy, hogy kihívás kerekesszékkel. Egyrészt felújítás alatt áll, világörökségi része, több ezer éves történelem rétegei rakódnak egymásra, ókori görög, római birodalmi idők, 500 év oszmán uralom. A történelmi rész elég kicsi, de nyolc kisebbség él egymás mellett békében....valahogy csak meg lehet ezt csinálni... Másrészt elég meredek emelkedők vannak, ahogy legalább a lépcső elkerülhető. Olyan érzésem volt, mintha Ciprus, főleg az osztott főváros keveredne Koperrel. Jogos, hisz Nicosia is félig görög, félig török, Koper pedig szintén kikötőváros. Konstanca a Fekete tenger felé a legnagyobb kikötő, rengeteg teherhajó állt sorban, dokkolásra várva. Este, kivilágítva tök szép látvány. Szezon után voltunk, reggel és este már hideg volt, a part turistás részén a vendéglátó helyek fele már zárva volt - így a nyitva maradtak tele voltak. Halat és tenger gyümölcseit szerető embernek maga a mennyország. Ahogy ezt írtam, az autokorrekt hálát akart írni, végül is van benne valami. Pestről csak Konstancara nem indulnék el, van közelebb is tenger, de kihagyni kár lett volna. Hazafelé kicsit megszivtuk, régebben valahogy jobban elviseltem az ágy nélkül, buszon vagy autóban töltött éjszakákat. De mostanra nagyjából kipihentem magam, szóval következzen most nagyon sok kép...a válogatott verzió.