Érdekes és tanulságos hosszú idő után visszatérni valahova, ahol már jártam.
Barcelona úgy élt emlékeimben, mint az akadálymentesség tökéletes példája. 2004-ben jártam ott először, egy '94-es londoni, több kisebb olasz, francia és pár nagyobb német út után..
Idén egy konferencia volt a rég várt ürügy, hogy visszatérjek Barcelonába. Nem számoltam avval, hogy közben volt pár amerikai út, meg sok másik ország, és én is sokat változtam.
WizzAirrel mentünk, mint 20 éve, ugyanolyan ambulifttel. A félelem a beszállástól majdnem ugyanolyan, de azért 25 repülő út jelent némi rutint.
20 éve fel sem merült, hogy elektromos székekkel utazzak. Most szerettem volna avval menni. A WizzAir nem szerette volna annyira. Praktikus információ: az aksi teljesítménye az egyik fő szempont, 300 watt lehet maximum, de ez csak a kivehető, lítiumos aksikra igaz, derült ki a reptéren.
Hajnali járattal mentünk, így korán oda is értünk. Taxival meglepően gyorsan a szállodába értünk. Marriott. Nem lettem a húsz év alatt gazdag, csak ide szervezték a konferenciát. Vagyis a mellette lévő konferencia központba.
Ez a bejegyzés a városról szól, a szakmai részt kihagyom. Lényeg az, hogy a turistás időre átcuccoltunk egy megfizethetőbb szállodába. Travelodge a Poblenou negyedben. Booking alapján ez volt a legolcsóbb, akadálymentes szálloda, ami már hotel és nem hostel. Volt is több kerekesszékes. Ebben a negyedben nem jártam 20 éve, talán ebben a formában nem is létezett. Van saját kis Rambla-ja, őszintén szólva jobban is tetszett, mint a klasszikus Rambla. Itt is van rengeteg étterem, élő produkciók, mesés tengerpartra vezet, de nem annnnnnyira zsúfolt. Nagyon is élhető környéknek tűnik, nagyon is élném.
Elmentünk persze a kötelező helyekre is. A Sagrada Familia majdnem kész van. Már nem pallókon kell menni, nincsenek eltakart részek, de egy toronydaru áll még azért. Kerekesszékesnek és kísérőnek a belépés ingyenes. Biztonsági ellenőrzés van, mint a reptéren, ez fura volt, de maga a katedrális egy csoda.
Amit viszont nem ajánlok, az a Teleferic libegő. A honlap szerint használható kerekesszékkel, gyakorlatilag nem. Az én elég keskeny székem már nem fér be szerintük, át kell ülni az ottani székbe vagy a kabin pici ülésére. Ja és a felső megállónál csak lépcsőn lehet kiszállni, így érdemben csak fel és le lehet menni. A kilátás szép, de nem biztos, hogy megéri az árát. Remek hely viszont a Barcelonetta partszakasz. Tavasszal inkább csak sétálni, nézelődni, napozni, kajálni jó, de jobb időben több strand rész is akadálymentes. Nem mentünk teljesen végig, de azt hiszem, a teljes város mellett végig lehet menni a parton. Több helyen is ott figyelt a sárga, homok járó, vízbe tolható kerekesszék. (Vissza kéne menni nyáron....)
Tenerife csak egy ugrás Barcelonából. Nem, több, mint 2 óra repülő út, elmebeteg hajnal 5:45-ös indulással, Ryanairrel, a változatosság kedvéért.
Tenerife is elég akadálymentes, köszönhetően a sok oda járó nyugdíjas angolnak, akik a bérelhető kétszemélyes kis motoros székekkel hasítanak. Persze mi eléggé hegyes részen laktunk, Canaan in Tenerife, elvonulásra való, csak autóval megközelíthető hely. Szerencsére a Teide vulkán is egészen jól megközelíthető autóval, több megálló hely is van, csodálatos látvánnyal. A naplemente a felhők felett leírhatatlan, de a lenti nyár hirtelen vált át télbe, plusz 8 réteg ruha javasolt.
A part itt is jól járható, több strand akadálymentes, de az óceán hideg, ide is vissza kell menni később. És nem, nem 20 év múlva ...
Indokolatlanul sok kép itt