Mint ha bejeweldet játszanék az életemmel,
Konstans replay üzemmódban.
No more moves - mondja a hang a végén.
És hiába kezdem újra
És próbálom máshogy,
A helyzet adott,
A lépések száma véges,
És van olyan leosztás,
Aminek nincs megoldása.
Egész egyszerűen nincs.
Ezt minden bizonnyal be lehetne bizonyítani
Matematika úton.
Ha nem hagytam volna fel
Matematikai tanulmányaim utórezgéseivel
Legalább 5 éve, még tán meg is próbálnám.
De így csak sakkozom az érzelmeimmel,
Cserélgetem a köveket,
Hátha eltűnik mind,
A féltékenység zöldje és a harag pirosa,
Az irigység sárgája,
Ebből mindig sok van,
Meg valami szerelmetes narancs,
Hideg, hideg kék és pár bölcs fehér.
Aztán jön majd lila is, lila köd,
És a vége ugyanaz - no more moves.
Persze el lehet játszani egy életen át,
Elég jó móka. Csak néha nyerni is jó volna.