Őrzöm egy arcát.
Fekszem az ágyon,
Hanyatt, félmeztelen.
Fölém hajol,
Végig simít,
És csak néz.
Mintha gyönyörködne,
Valami szép műtárgyban,
Szoborban, vagy festményben.
Bennem.
A tekintete
Az agyam legmélyébe ég.
Ha leírni tudnám,
Amit tükröz,
Na akkor aztán tényleg jó esélyem lenne
Egyszer az irodalmi Nobelre.