Egy üres mappa, egy gyűrött térkép, néhány toll.
Egy galamb verdes csonka szárnyaival az ablakpárkányon.
Valami végleg elveszett.
- Mert mindig csak jár a szád, egy pillanatra se lehet melletted szóhoz jutni...
- De..
- ...még arra se vagy képes, hogy a választ meghallgasd...
- De....
- ...és addig nem tudsz várni, amig egy mondatot befejezek...
- De....
- ...egyszer még megőrülök az állandó fecsegésedtől!
- De én csak azt akartam megkérdezni, hogy szeretsz-e?
- Ja... Hát ez egyáltalán kérdés? Hisz tudod!
- Persze. De azért jó lenne néha hallani is.
- Mit ?!
Vámvizsgálat.
- Uram, kérem, nyissa ki a csomagtartót!
- Igenis...
- Remélem, ezek nem művégtagok! Vagy van kiviteli engedélye?
- Nincsen, de kezeskedem az eredetiségükért.
- Akkor minden rendben.
Hárman ültek az asztal körül. Egy szék üresen tátongott.
- Emlékezzünk meg az eltávozottról!
- Jó.
Öt perc csend.
- Nem jut eszembe semmi.
- Jó.
Még öt perc.
- Ki oszt?
Egy szék felborult.
- Nagyon szellemes!
És szólt a bölcs:
- A vágy, az örök vágy az oka mindennek. Mindenre vágysz, ami volt és ami lesz.
- Igen, mester!
- Másoktól függsz.
- Igen, mester!
- Pedig ők nem fontosak.
- Igen, mester!
- Senki sem számít, csak Te!
- Igen, mester!
- Senkire nincs szükséged magad körül.
- Igen, mester!
És villan egy penge.
Hogy unalmas? Hogy sablonos? Hogy nincs benne semmi eredeti? Mégis mit vártál, ilyen címmel? Bocsánat, ha csalódást okoztam. Csak tudod, ma valahogy nem volt kedvem megváltani a világot.
(Megjelent: ELTE – TFK, Hiátus c. antológiában, 2001)