Fontos az, hogy tudd, honnan jöttél és merre tartasz
és miért teremtetted magad körül a zűrzavart,
Amiből most szabadulni akarsz…
Magányos játék ez nagyon,
A közönség is unja már, érzem, tudom,
Lenézni kár.
Hosszúra nyúlt a szünet, a sötét és a csend,
Mozdulni kéne végre, lépni már, tovább,
Tovább…
Menni kéne, előre, tovább, mert vissza út nem vezet.
Itt fenn a kötélen nincs megfordulás.
Oh, igen, tessék, igen tisztelt publikum, én itt vagyok,
Csak nézzetek, én minden este nektek táncolok
Jegyet vettetek, pénzért, és jár nektek némi izgalom,
Se védőháló se biztosítókötél, sejtelmes fények,
Csak az árnyékomba kapaszkodhatok.
Többet akartok? Rendben, legyen.
Csak egy picit várjatok.
Had gondolkozzam
Hogyan is legyen
Tovább
A csendet kettéhasítja egy csippanás,
A gyomrom görcsbe rándul, pedig tudom,
Csak egy kedves néző zsebéből jött a hang,
A százhatvan karakterenként adagolt világ
Jelzése volt ez csupán.
Aggódni kár.
Tudom,
Mozdulni kéne végre, lépni már, tovább,
Tovább…
Hisz hol marad az izgalom?
Egy apró kis ugrás,
Dráma, halál, vér és pusztulás…
Ez tetszene, igaz? úgy éreznétek, végre
Történt valami…
Hát rossz helyre jöttetek, a mozi
Egy megállóval feljebb található
Made in Hollywood, ha nektek ez kell,
Tisztelt publikum, el lehet menni,
Nincs harag, tényleg, nincs semmi gáz,
Menjetek nyugodtan, hagyjatok,
Amúgy is magányos játék ez nagyon.
Nincs szükségem rátok, köszönöm,
Egyedül is remekül megvagyok.
Még mindig itt vagytok?
Mégis mire vártok? Nem volt elég?
Nem unjátok?
Miért nézitek valami perverz érdeklődéssel,
Ahogy mozdulatlanul állok és gondolkozom,
Hogy honnan jöttem és merre tartok
és miért teremtettem magam körül a világot,
Amiből most szabadulni sem akarok?
Hát rendben. Nézzétek
De kérlek, legalább ne tapsoljatok
Amíg nem lépek
Tovább...