Hogy magamtól jöttem,
vagy hoztak, már rég nem tudom.
Mit is akartam? Valami rémlik.
Egy kicsit talán jól érezni magam,
elütni azt a pár órát vagy évet,
ami még hátravan.
Gomolygó füst, némi alkohol,
édes koktél, ami a fejembe szál,
festék és fény és csillogás,
álarcok mögé bújt
kétes alakok,
hogy melyik mikor ült mellém,
már ezt sem tudom.
Egybefolynak a napok.
Valaki oszt, a kezemben lapok.
Szemét leosztás, hiába.
Nem reklamálhatok.
De, fontos ez egyáltalán?
Végül is, mi az?
Hogy más nálam többet is veszíthet?
Édesbús vigasz.A kör végére csak
egy beletörődő, fáradt
kis félmosoly ragyog.
De nem is bánom.
Eltelt pár perc
és elfogyott pár zseton.
Elcsépelt hasonlat,
játék,
ahol csak egy szabály marad:
aki nyer, az mindig a bank.
Az pedig nem én vagyok.Mégis játszom.
Hogy miért is kezdtem,
néha magam sem tudom.