Ha a lelkem kockás füzetében
Félbehajtok egy lapot,
Jobb oldalra írom a jót
És baloldalra a rosszat,
Ahogy régen csináltuk,
Még általános iskolásként,
Amikor a döntéshozatalaink kevésbbé voltak
Szofisztikáltak,
És hírből sem ismertünk kockázatelemzőket,
Nos, akkor a baloldal
Majdnem üresen marad.
Majdnem.
Már csak egy radír kéne,
Az az illatos fajta, ami régen annyira menő volt,
Elmaszatolni vele a baloldalra írtakat,
Mert teljesen törölni a rosszat úgysem lehet.
Tán nem is szabad.