London, 4. nap

Előzmények: 1. nap, 2. nap, 3. nap

Kedden várt ránk a nagy kaland a nagy kalandon belül. Stonehenge.
Úgy alakult, hogy egy ismerős, szintén kerekesszékes házaspár épp akkor volt Londonban, amikor mi, csak ők kisbusszal mentek és a város szélén szálltak meg, 20 km-re tőlünk. Nagy az a város.
Őszintén szólva az út első felétől paráztam jobban: eljutni a szállójukig. Ők metróval szoktak bejönni a Green Parkig, így mi is odáig buszoztunk ki, és ott váltottunk metróra. No de itt kezdődtek a bonyodalmak. A szálló Housnlow Center állomásnál van, ami nem akadálymentes. Györgyiék Housnlow Eastnél szoktak felszállni, ez 20 perc sétával van arrább – ott van rámpa. Igen ám, de a Green Parknál az amúgy tök kedves biztonságis nem engedett úgy felszállni, hogy az Eastre menjünk, szerintük ott nincs rámpa. Menjek a Westre, ott van lépcsőlift. Nem bírom én ezt a stresszt, a jó kis útvonaltervem… újratervezés.
Aztán persze bírtam, lift le a metróba, ez a járat megy Heathrowra is, ezer bőrönd körülöttem, de csak sínen vagyunk.

A leszállásnál várnak, beüzemelik a lépcsőliftet.

Az állomástól még egy busz visz tovább, épp a szálló előtt tesz le. Kissé viharverten, de pontosan érkeztünk meg.
Innen kocsival mentünk tovább, jobban mondva a kisbusszal. A kisbusz még fejlesztés alatt, hogy mindenféle székesnek jó legyen, de így is kényelmes volt.

Stonehenge-nél legalább 30 mozgi parkoló van. Nagyon várnak minket :)
A látogatóközponttól busz visz a kövekig.

Onnan tök vicces, az út fele rendes betonút, a másik fele sima fű. Elfogyott a pályázati pénz, jött a Brexit, vagy nem tudom, miért van csak fél út. (Nem rég épült a látogatóközpont.)
Persze a látvány kárpótol minden zötyiért. Csak pár kő, de van benne valami misztikus.

És a jól ismert kövekkel szemben van egy kis magányoska is.

A múltba tett utazás után visszabuszoztunk a látogatóközpontba.

És megtaláltam az igazit.
Már ami a nyílvános wc-ket illeti. Kétféle mozgi wc van: önellátó mozginak való, és segítséggel érkezőnek. És az utóbbiban van ágy is! Én kényelmesen fekve tudok öltözni, de ilyet még - a saját fürdőszobámon kívül – sehol nem láttam.

Megkönnyebbülve mentünk a látogatóközpontba.

Egy kis 4000 évvel ezelőtti falucska van, lehet követ vontatni, és akadálymentes jurta is van.

Rég nevettem ennyit, mint ezen a kiránduláson, de persze ez is véget ért. Hazafelé inkább kihagytuk a metrót, 3 busszal is tudtunk menni, és csak 1x szálltunk rossz irányba menőre :)
És hogy azért Londonban se legyen minden tökéletes: az egyik busz rámpája bedöglött, szegény sofőr alig tudta kirugdalni, hogy le tudjak szállni - először mérges volt, de a végén már röhögött.

Haza már sötétben értünk, de legalább láttunk egy kis London by nightot is.

Tovább: 5. nap