A szépség belülről fakad. Igaz nagyon. De egy kis smink azért nem árt – gondoltam, mikor néhány hete meghívást kaptam a Douglas átalakítós szépségnapjára, amit kerekes székes csajoknak szerveztek.
Nem vagyok valami nagy sminkelő, de mostanában gyakran eszembe jut egy gyerekkori emlék. Akkor még próbálkoztunk a járógéppel, és ha az óránként pár méteres haladási sebességemmel sikerült kitotyognom a nagytükörig, az volt a jutalmam, hogy kifesthettem magam anyám sminkcuccait használva. Talán itt gyökerezik az érzés, hogy egy jó smink az jutalom. Szóval, örömmel fogadtam a meghívást.
Aztán már a nagy tavaszi megszépülés közepén egy elhangzott mondat erősen elgondolkoztatott. A körmömről volt szó, ami viszont mindig színes és ápolt, hála kedvenc műkörmösömnek. „Jó, hogy te legalább törődsz ilyenekkel” – így szólt a mondat.
Nőből vagyok. Persze, hogy szeretek tetszeni. Magamnak és másoknak is. Persze, hogy törődöm a megjelenésemmel. Azért, mert történetesen kerekesszékben ülök, miért NE törődnék vele?
Olyan téma ez, ami régi vesszőparipám.
A szépség belülről fakad.
Igaz. De a legelső benyomást, akármit is csinálunk, személyes találkozáskor a megjelenésünkkel szerezzük. Kerekes székesnél, akármit is csinálunk, az első, legerősebb inger maga a szék. A kocsim kereke mindig is nagyobb lesz, mint a körmöm vagy a szempillám:) Ezzel együtt nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogy milyen kinézettel ül valaki a székben. Nem öt kiló vakolat kell, ami még színpadra is sok lenne, és nem is mindent eltakaró bizsuk. Csak egy kis optikai tuning. Mindenkiben van olyan, ami szép, ami előnyös, ami hangsúlyozható. Apróságok, amiken mégis rengeteg múlik.
Apróságok, amik tanulhatóak.
Tanulás volt a tegnapi szépségnap is.
Sok szereplős tanulás.
Azt hiszem, a szervezők és segítők, manikűrös, sminkes, fodrász és fotós is sokat tanultak. Mások vagyunk, mint a megszokott vendégeik, máshogy mozgunk, máshogy tartjuk kezünk, fejünk, lehet, hogy nagyobb kihívás velünk dolgozni – de szerintem nekik is megéri, hisz ugyanúgy örülünk a jó végeredménynek.
Azt hiszem, mi megszépített csajok is tanultunk, a bőrtípusunkról, vagy hogy milyen szín milyen színnel kombinálva áll jól.
És a legfontosabbak, a névtelen szereplők, akik nem is sejtették, mibe csöppentek. Az épp betévedt vásárlók. Az ő arcukat figyeltem leginkább. Hogy mennyire lepődtek meg, amikor egy drága parfümériában több kerekesszékesbe botlottak hirtelen. Szokatlan látvány. Aztán megszokták – és ez a legjobb az egészben.
Talán egy fajta lelki peeling volt ez a nap – leszedett pár réteget a felgyülemlett előítélet-rétegekből. És jobban látszódik a szépségünk.
Ami belülről fakad :)
/Douglas, Allee, Szépségnap Kerekesszékes Hölgyeknek, 2015.03.20./