Passio XXI

Szeretet. Elfogadás. Tolerancia. Szabadság.
Szitokszavak minden olyan hatalom számára, ami a félelemre és az elnyomásra épít.
Márpedig Jézus épp ezekről beszélt. Kétezer éve is, és a virágvasárnap esti Passio XXI-ben is.
A párhuzam az aktuális közéleti helyzettel több, mint egyértelmű. A hetvenezer tüntető mellett voltunk még pár ezren, akik lélekben ott voltunk az utcán.
Nehéz a szeretetről nem giccsesen beszélni, de a tegnapi előadásnak szerintem sikerült. Nem csak a zenék miatt, nem csak a Tankcsapda és társai miatt. Ütött. Kellően humoros volt, és kellően cinikus ahhoz, hogy igaz legyen és ahhoz, hogy kicsit fájjon.
Mégis, egy szeretetről szóló okfejtés maradt meg bennem leginkább.
Könnyű azt szeretni, aki szeret engem. Csak épp az nem szeretet. Az biznisz. Adok valamit és kapok cserébe valamit. Azt szeretni, aki nem szeret, aki az ellenség… az az igazi szeretet. Az lenne.
Kár, hogy nem megy az embereknek. A szavak csak szép szavak maradnak.
Az igazság az, amit Kajafás mondott. Félünk a szabadságtól, a valódi szabadságtól. Inkább választjuk azt az uralkodót, aki elveszi a kenyerünket, és csak annyit ad vissza, hogy éhen ne haljunk. (Na kire is utal vajon…) Jézust keresztre feszítették, és azt hiszem, keresztre feszítenék 2017 Magyarországán is.
Tegnap este a darab itt ért véget. Nem volt feltámadás.
Én viszont a nyitó dal szövegének egy részletével szeretném befejezni:
„Hová bújsz, ha már tombol minden Istenség?
Itt a vég, és a jövő lángban ég.
Oh, mersz-e még remélni új feltámadást?
Lesz-e még egy végső lázadás?”
Lesz-e még egy végső lázadás?

Videók az előadásról:
https://www.youtube.com/watch?v=nm78q9ULcFo&list=PLC3xtdQFyyeaW3EDpUHqLl...