Kedden várt ránk a nagy kaland a nagy kalandon belül. Stonehenge.
Úgy alakult, hogy egy ismerős, szintén kerekesszékes házaspár épp akkor volt Londonban, amikor mi, csak ők kisbusszal mentek és a város szélén szálltak meg, 20 km-re tőlünk. Nagy az a város.
Őszintén szólva az út első felétől paráztam jobban: eljutni a szállójukig. Ők metróval szoktak bejönni a Green Parkig, így mi is odáig buszoztunk ki, és ott váltottunk metróra. No de itt kezdődtek a bonyodalmak. A szálló Housnlow Center állomásnál van, ami nem akadálymentes. Györgyiék Housnlow Eastnél szoktak felszállni, ez 20 perc sétával van arrább – ott van rámpa. Igen ám, de a Green Parknál az amúgy tök kedves biztonságis nem engedett úgy felszállni, hogy az Eastre menjünk, szerintük ott nincs rámpa. Menjek a Westre, ott van lépcsőlift. Nem bírom én ezt a stresszt, a jó kis útvonaltervem… újratervezés.
Aztán persze bírtam, lift le a metróba, ez a járat megy Heathrowra is, ezer bőrönd körülöttem, de csak sínen vagyunk.
A leszállásnál várnak, beüzemelik a lépcsőliftet.
Az állomástól még egy busz visz tovább, épp a szálló előtt tesz le. Kissé viharverten, de pontosan érkeztünk meg.
Innen kocsival mentünk tovább, jobban mondva a kisbusszal. A kisbusz még fejlesztés alatt, hogy mindenféle székesnek jó legyen, de így is kényelmes volt.
Stonehenge-nél legalább 30 mozgi parkoló van. Nagyon várnak minket :)
A látogatóközponttól busz visz a kövekig.
És a jól ismert kövekkel szemben van egy kis magányoska is.
A múltba tett utazás után visszabuszoztunk a látogatóközpontba.
És megtaláltam az igazit.
Már ami a nyílvános wc-ket illeti. Kétféle mozgi wc van: önellátó mozginak való, és segítséggel érkezőnek. És az utóbbiban van ágy is! Én kényelmesen fekve tudok öltözni, de ilyet még - a saját fürdőszobámon kívül – sehol nem láttam.
Megkönnyebbülve mentünk a látogatóközpontba.
Egy kis 4000 évvel ezelőtti falucska van, lehet követ vontatni, és akadálymentes jurta is van.
Haza már sötétben értünk, de legalább láttunk egy kis London by nightot is.