Mindig is volt bennem egy furcsa érzés, egy vágy, egy akarat, hogy írjak. Hogy alkossak valamit, ami egyedülálló. Amire még soha, senki nem gondolt, amit még soha senki nem csinált, amit még soha senki nem írt le korábban. Soha. Sehol.
Semmilyen nyelven.
Egy történet.
Már a címét is kitaláltam.
QWERTYUIOP.
Igazán egyszerű.
Csak nézz rá a billentyűzetre! Látod? Hát most mond meg, nem remek ötlet? Egy név, amit milliók látnak naponta, és mégsem tudnak róla semmit. Ki ez a fickó? Mi történt vele? Ez lehetne az én történetem.
Csak az enyém.
Tudom, hogy jó az ötlet. Vannak részek, amiből összeállhatna egy egész.
Néhány vers. Egy furcsa életrajz.
De félek, nem marad már időm.
Nem leszek képes befejezni.
A történet a fejemben marad befejezetlenül, csak az én fejemben, és velem együtt tűnik el.
Csak ennyi marad.
Egy fájl egy lemezen.
Te, bárki légy is, ki olvasod e sorokat.
Töröld.
Kérlek.
I’ve always had a strange feeling, a desire, a wish to write. To create something unic. That noone ever has thought of, noone ever has done, noone ever has written down before. Never. Nowhere.
In no language.
A story.
I have already found out the title.
QWERTYUIOP.
Really simple.
Just take a look at the keyboard! Do you see? Now, tell me, isn’t it a great idea?
A name, that millions can see daily, yet, they don’t know anything about him. Who is this guy?
What happened to him? This could be my story.
Only mine.
I know, that the idea is good. There are parts that could make up a whole.
Some poem. A strange biography.
But I’m afraid, there is no time left.
I won’t be able to finish.
The story remains unfinished in my mind, only in my mind, and disappears with me.
That is all, that remains.
A file on a disk.
You, who read these lines, whoever you are.
Delete it.
Please.