1.
Mintha minden sarkon a Halál nevetne rám
Ott áll és árulja magát
Én pedig jobb híján visszanevetek
És továbbmegyek.
2.
Undorítóak leszünk és részegek
Vagy elalszunk szépen, mint a gyerekek,
Összebújva, kart karba öltve,
Beleszédülve egy idegen ölbe.
3.
Ha strucc lennél homokba dugnám a fejem,
De nem vagyok strucc és itt nincsen sivatag
Csak a játszótéri homokozó, kutyaugatás
És még valami – kicsit más.
4.
A templomokat beállványozzák
És tömjénfüst helyett csak por száll.
A szemembe néz egy idegen
De azt hiszem nem engem lát.
5.
A szürke házfalak közt feketében járok
És valakire várok.
Hitetlen hittel feloldozást kérek
És egyre jobban félek.
6.
Egy huszadik század végi elfuserált Buddha
Kipufogógázba bújva
Áll a Körút sarkon közönyösen, bambán,
És nem néz az elsuhanó autók után.
7.
A sarkán ül a vak remény
Az imádkozásba belefáradt régen.
A lelkét adta azért, hogy szeresse valaki
És lélek nélkül nem érzi, ha szereti valaki.