Tenerife kerekesszékkel

Nem merem azt állítani magamról, hogy Tenerife szakértő lettem attól, hogy már kétszer voltam ott, de megtapasztaltam jó pár dolgot, amit előre nem találtam meg neten. 

Most ezeket szeretném összefoglalni.

Sok idős, nyugdíjas, mozgásában így-úgy korlátozott ember ideiglenes vagy állandó lakhelye a sziget. Emiatt eléggé odafigyelnek az akadálymentességre - már amennyire a lehetőségek engedik.

A sziget közepén van egy jóóó magas hegy, meg pár kisebb (ez nem földrajzi ismertető), szóval összességében a terület legnagyobb része hegyes. Meredek és oldalra is lejtős utak, sok-sok szerpentin van. Autó is küzd helyenként. Gyalog majdnem mindenhol van rámpás út is, de bőven 30 fok feletti emelkedők is vannak. Manuális székkel, önerőből nagyon nagy kihívás lenne. A motoros mindenhol felment, ahol el mertem indulni vele, de az adrenalin szint emelkedése garantált.

Közlekedés: sok akadálymentes taxi van, ezt olvastam előre is. Azt nem olvastam, hogy a reptéren külön mozgi taxi hely van, nem kell előre rendelni, stresszelni, hogy találunk-e autót. Fix áras a taxi, nem olcsó, de ez a legnyugisabb közlekedési megoldás. A haza útra simán működik, hogy egy sima taxinak szólunk előző nap, hogy mikorra is kérünk mozgi autót.

Két elektromos kerekesszék szállítására alkalmas autót viszont nem sikerült szerezni. Elvileg két cégnek van, gyakorlatilag nem volt. Lehet, hogy hetekkel előre intézve megoldható, nem tudom...

Tömegközlekedés: a buszok elvileg akadálymentesek, lift van a távolsági buszokon.

Gyakorlatban a menetrend tájékoztató jellegű, sokat késnek, és ha van már fent székes vagy babakocsis, a következő járatot meg kell várni. Megálló gyakran van, majd minden pálmafánál...kis túlzással. Így viszont a menetidő hosszú, az autós idő minimum háromszorosa. Szóval olcsó és lassú, vagy gyors és drága megoldás van. A gyors és olcsó megoldáson dolgozunk. (Komolyan.)

Amit idáig írtam, elég negatívnak tűnhet, de nem akarok elriasztani senkit. Kb ennyi az összes negatívum, amit fel tudok sorolni.

Az időjárás közel tökéletes. Nappal télen is max rövid ujjú póló kell, este elkél egy kötött kabát vagy pulcsi. A szél szinte mindig fúj, a levegő tiszta. Nyáron sincs iszonyú kánikula - bár ezt még le kell csekkolnom 

Az emberek alapvetően végtelenül kedvesek és segítőkészek. Visszakanyarodva kicsit a közlekedéshez: egyszer elbénáztam egy zebrán való átkelést és kicsit beszorultam az úttesten. Jött persze egy busz is, de a sofőr nem anyázott vagy bármi negatív reakció, hanem kiszáll és segített. Max még 2 perccel többet késik.

Étkezés. Ennek nem sok köze van a kerekesszékhez, de próbálok alapos lenni. 

Lidl és Aldi van a szigeten. Főleg Lidlbe jártunk. A kínálat részben azonos a hazaival, de sok helyi specialitás is van. Én szeretem a tengeri herkentyűket, azok olcsók, frissek, csábítóak. Bor is nagyon jó áron van és finom.

Glutén és laktózmentes étel kevés van viszont. Szerencsére bőven van miből válogatni így is, grillezett hal, garnela, mindenféle zöldség, tipikus mediterrán étrend 

Összességében az egész szigeten úgy érzem, hogy van ÉLET, hogy nem csak a napi robot és a túlélés a cél, hanem élvezni is az életet. Dolgoztak munkások a szállásunknál... Hát nem kapkodtak. Nem kezdtek korán, nem végeztek későn, de gondolom rendben van a fizetésük.

Ez a második legjobb dolog, a nyugi, nincs az a ziziség mindenhol.

Az első legjobb pedig hogy nem kell sok réteg ruhával vesződni. Hogy ez mekkora szó, azt azt hiszem, minden mozgásában korlátozott ember átérzi 

A sziget látnivalóit nem részletezem, rengeteg leírás található neten, arra akartam fókuszálni, amit én sem találtam pontosan meg. De azért mutatok sok képet, hegyet, völgyet, rámpát, óceánt, pálmafákat és persze naplementét.