Hé, víz

Őszinte leszek: szeretem, ha kényeztetnek, szeretem jól érezni magam. Persze ki nem? Ha van ilyen, az széles ívben kerülje el Hévízt. Vagy ha mégis arra viszi az élet, akkor nehogy a Lotus Therme Hotelben szálljon meg!
Én szóltam ;-)

Maga a szálloda egy 17 hektáros parkban található. Nyugalom van és csend, semmi átmenő forgalom. Viszont ha kilépsz az ajtón, nem egy kisváros nyüzsgő életébe toppansz rögtön.

Az épületet 1996-ban építették, az akkori osztrák tulajdonosok. Azt hiszem, mind az időpontnak, mind az építtetőnek köszönhetően az épület akadálymentes, keresztbe kasul bejárható székkel is.

Van akadálymentes szoba, erről a honlapjukon nincs külön kép, úgyhogy csináltam egy kis videót.

Ahogy a szállóról és a parkról is.

Biztos lehetne ennél jobb minőségű, szebb kameramozgású felvételt készíteni, kint mondjuk egy drónnal - hú, azt nagyon lehetne! - de ez szándékosan olyan, amilyen. Azt akartam megmutatni, ahogy én látom az egészet, amilyen a szálló és a város egy kerekesszékes szemszögéből. Kicsit lentebről, kicsit néha zötyögősen, kicsit néha zörög a szék kereke...
Hát, ilyen.

A wellness is teljesen használható, kint is, bent is, van beemelő, bár én azt nem használtam. A szokásos egyen köntöshöz még strandtáska is jár :)

Mi autóval voltunk, így a városba is kb 5 perc alatt be lehetett jutni (a ki és beszállást nem számítva) de gyalog sincs messze, rendes aszfaltozott úton, még mindig az erdőben járva szerintem kb 20 perc séta lehet a belváros.

A városban viszont megtalált az ősi indián vagy nem tudom, milyen átok: épp felújítják a fő utcát. A fő szezonra gondolom, kész lesz, azért most csinálják.

És ha olyan lesz, mint a belvárosi rész, akkor jó is lesz. Az ugyanis nagyon cuki, négy párhuzamos sétálóutca, az autóforgalmat sorompó szűri, elég hatékonyan. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy német vagy osztrák kisvárosban. Ebbe belejátszott persze az is, hogy sok a német és osztrák turista. Bár az orosz is sok, szóval kellett még valami a feelinghez… Ez pedig talán épp az akadálymentesség..

A város fő attrakciója persze a tófürdő.

A fürdő sok mozgásszervi problémára kínál gyógyírt - épp ezért sok mozgásszervi problémával küzdő jön is ide. Láttam több kerekesszékest is, és az egy négyzetkilométerre eső hikomatos jelek guiness-rekordjára is elég jó eséllyel indulhatna a város, ha van ilyen rekord egyáltalán. Gyakorlatilag minden szállónál és panziónál ott volt a kis kék jelecske, fel vannak készülve székesre, szerintem átlag magyar városnál sokkal jobban. A legváratlanabb helyeken bukkant fel a jel - például a svédasztalos étteremben :)

De az abszolút csúcstartó a napozó terasz a tófürdőn belül, hát, én ilyet még nem láttam, de mindjárt megmutatom.

Őszintén szólva picit el is gondolkoztam, hogy jó-e egy ennyire elkülönített rész mozgiknak, de ez a kérdés olyan messzire vezetne, ahova én most nem akarok menni.

Menjünk inkább Egregyre.
Egregy Hévíz része, itt is van pár érdekes látnivaló. Például az Egregyi Múzeum - Korok és borok, tematikus sétaút. A múzeumot 2015-ben adták át, a különböző építkezések során előkerült történelmi leleteket mutatja be. Hangulatában engem teljesen a stonehenge-i látogatóközpontra emlékeztet, csak kisebb és pöppet közelebb van.

És van itt valami, ami még Angliában sincs:-) Ez pedig a kívánság híd.

A legenda szerint valamikor az ősidőkben egy keresztény dajka Szűz Máriához imádkozott, hogy a rábízott, lebénult gyermeket gyógyítsa meg. A Szent Szűznél a könyörgés meghallgatásra talált, és a mélyből egy forrást fakasztott. A feltörő tó meleg vizétől és a gőzölgő iszaptól az addig beteges, csenevész gyermek nem csak felgyógyult, de daliás ifjúvá cseperedett, aki Flavius Theodosius néven vált kelet-római császárrá.

Hogy ebből mi igaz, azt nem tudom, de a helyiek új hagyományt teremtenek éppen. Van egy híd, amire kis szalagokat lehet kötni, arra írt kívánságokkal. Hogy teljesülnek-e, arról még kevés a feedback, de én is kívántam. Hátha…

Ha meg nem teljesül azonnal a kívánság, búfelejtőnek jöhet a sétaút másik része, a borok.
Ez a másszunk kerekesszékkel hegyet extrém sport program keretein belül valósítható meg. Na jó, annyira nem extrém, egy max 50 méteres szakasz meredek, normál kondijú férfiember itt is simán feltolt. Utána pedig nagyon helyes kis szőlőbirtokok következnek, miniborozókkal, hobbit háznak tűnő présházakkal, nagyon cuki.

Sajnos más apróságok is csatlakoztak, mégpedig szunyogok. Riasztót érdemes vinni, mi kicsit vacsorává váltunk. Pedig mi akartunk vacsorázni, mégpedig a Római Pincében. Először amikor hallottam, hogy pince, gondoltam, felejtős - de nem. Nem teljesen akadálymentes, egy termésköves lejtő végén csak van három lépcső, de mindjárt ott várt két pincér, akik emeltek, szóval lépcső/érték arányban megéri. Mert bent igazi borospince hangulat van, a kaja pedig isteni finom, hozzá illő bor sorral.

Időutazásban még egyszer volt részünk, mégpedig a Boldog Békeidők fesztiválon. Ezt május első hétvégéjén rendezik meg, szezonnyitóként. Aki erre kíváncsi, sajnos egy évet kell, hogy várjon. De érdemes megnézni, a szombati fő attrakció egy jelmezes felvonulás, ahol a város apraja nagyja beöltözik békeidős - vagy hasonló - jelmezbe.

És persze van sok minden, amit érdemes lenne még megnézni, de 3 napba 5 napnyinál több programot képtelenség belezsúfolni. Kimaradt például a reptérlátogatás - bizony, még reptér is van Hévízen - léghajózni se mentem, golfozni se, a Festetics kastélyig se jutottunk, és csak egy masszázsra jutott idő a Palace Hotelben.

Lehet, hogy vissza kéne menni még…