Szlovénia biciklis-barát ország.
Ami pedig biciklis-barát, az többnyire kerekesszékes barát is.
Evvel az elvárással vágtam neki az országnak – és nem is csalódtam.
Fizikai akadálymentesítésben kb magyar szinten tartanak, a fejekben történő akadálymentesítésben pár szinttel szerintem előrébb. Pedig közel vannak, oly közel…

Nos, hát túl vagyok életem első futóversenyén, ami azért érdekes, mert reggel még fogalmam se volt, hogy én ma futóversenyre megyek. Más terveim voltak, de a mottóm mostanában az újratervezés. És egy picit se bánom, hogy így alakult. Sőt!
Félreértések elkerülése végett: nem én tekertem, ahhoz 750 mm-es táv kéne, na jó, max 7,5 m-es. A 750 m Suhanj stílusban és színekben ment, azaz anyám futott, én meg veszettül kapaszkodtam. Ez a kocsi nem futó kocsi, és azért ráz rendesen. De a 7:21-es időnkkel kb a középmezőnyben végeztünk, úgyhogy halálosan büszke vagyok magunkra.

Ahol macik vannak, az csak jó hely lehet, gondoltam magamban – és nem is csalódtam. A héten nyitott meg a Premier Kultcafé, a Fogadj Örökbe Egy Macit alapítvány kávézója (meg mozija, meg rendezvényterme.) Maga a maci is elég nagy vonzerő, de ez a hely még fogyatékos barát is. Szóval el kellett mennem, megnézni. Fogyatékosok is dolgoznak ott, barátságosak, és van sooooook maci.