Úgynevezett szabadságkoncert.
Többször hangzott el tegnap ez a szóösszetétel a rádióban, és bár tudom, az úgynevezett szó nem a szabadságra vonatkozott, mégsem tudtam szabadulni ettől az értelmezéstől.
Vegyes érzések voltak bennem.
Hogy kegyeletsértő lenne, hogy jóérzésű ember nem ünnepel rock-koncerttel ott, ahol koporsók álltak? Hát nem tudom. Ha egyszer majd meghalok, és biztos meghalok, és eltemetnek, én azt szeretném, hogy akik gyászolnak, azok bulizzanak egy jót az emlékemre, nevessenek és táncoljanak, ne pedig sírjanak. Lehet, nem vagyok jóérzésű ember.